Melocco Miklós szobrászművész alkotása.
Melocco Miklós a József Attila-oltárról
E szobor céljait tekintve nem olyan, mint egy iskolai felelet. Nem a költő verseit mondja fel, nem a költőt mutatja be azoknak, akik nem ismerik.
Valóban oltárt építettem József Attilának. Megpróbáltam nagyon szépnek építeni, mert a szobor, költői, művészi tér és tárgy. Ha az álom reális töredékképeit – melyek sokszor össze sem függnek egymással – összetartja az álom hangulata, úgy tartja össze ennek a szobornak teljesen értelmes részeit, a szobor hangulata, a szél.
Szélcsendes sarkaiban a tárgyak, amelyek lebeghetnének, mozdulatlanok. A képen a kabát és a levelek. Szél és szélcsend a szobor hangulata, ahogy feltámad, elül a szél. A szobron látható József Attila őrűlt arca, amelyhez nem kell magyarázat.
A középső három alak az én magyarázatom szerint provokátor. A baloldali hivalkodik, riszál, kihívása exhibicionista. A középső az áldozat. Mozgása védekező és kétségbeesett, mely nem egészséges. A nőalak egyszerűen kiszolgáltatott, amit eltakar, arra fel is hívja a figyelmet. Tragédiája nem nagy, de kiútja semmi nincsen. Az elrendezések kálváriái, Krisztus és a két lator. Én nem minősítem őket, egyik sem Isten fia, egyenrangú mind a három.
Az ember emlékeinek mindig a hangulata a legfontosabb. Ez a kép József Attila emlékeimnek a hangulata. Meg akarom állítani az időt az emlékezés számára. Gondolj egy Petőfi-versre: ,,Lassan szállj és hosszan énekelj, haldokló hattyú, szép emlékezet”.
Ne is szálljon, álljon meg az emlékezet képe bennem és a nézőben.
Melocco Miklós
1955-1961: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Gyenes Tamás, Mikus Sándor és Pátzay Pál. 1966: Stúdió-díj; 1973: XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja, Szeged; 1975: Munkácsy-díj; 1982: érdemes művész; 1985: Neugeld Anna Alapítvány díjazottja; 1987: Podmaniczky-díj; 1988: Kossuth-díj; 1998: Magyar Örökség Díj. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Életének jelentős részét Zsámbékon tölti. 1962 óta rendszeresen kiállító művész. Emellett számos művészettörténeti szakcikk szerzője. A hazai figurális szobrászat egyik legfontosabb képviselője. Munkáinak legjellemzőbb anyaga a gipsz, gyakran használja direkt öntvényként is. Számos köztéri szobor alkotója. Híres költők, ismert történelmi személyek megjelenítésénél a szokásos ábrázolási konvenciókat elhagyja. Így például az Ady: A halottak élén című, padon ülő alakot megjelenítő szobrának apropóját Ady utolsó, Emil Isaac által készített fényképe adta. A szobor elsősorban a költő archetípusát megteremtő, Csorba Géza Ady-szobrával szemben a fotónak megfelelően az esendő, halálos beteg költőt jeleníti meg. Később barokkizáló színpadszerű Ady-oltárában a halott Adyt körülvevő figurákból (pl.: Latinovits, Willendorfi Vénusz) egész panoptikumot hoz létre. A színpadiasság, valamely történeti stílusra való utalás (posztmodern gondolkodás) jellemzi 1990-ben felállított székesfehérvári Mátyás-emlékművét is. Kőből, illetve márványból faragott nagyszabású kompozíciójaként valósult meg a 90-es évek második felében a szegedi, jelképerejű '56-os emlékmű és a budapesti Kerepesi-temető Antall József-síremléke. Szobrászati munkássága mellett jelentősek grafikai művei: rajzai és sokszorosított lapjai.
További információk a kozterkep.hu-n.
Köztéri művei:
Fürdőző elefánt (mészkő, 1962, Ózd-Bolyok)
Pelikán (mészkő, 1964, Budapest)
Dr. Koltay György (mészkő portré, 1964, Sárvár)
Thury György (1967, Tata)
Bartók Béla (mészkő portré, 1969, Győr)
Női torzó (kő, 1970, Budapest)
Kuporgó (mészkő, 1970, Salgótarján)
Mátyás király (mészkő dombormű, 1970, Budapest)
Páva (kő, bronz, 1971, Budapest)
Pelikán (kő, 1971, Budapest)
Szülés (mészkő, 1971, Miskolc)
Vági István (mészkő portré, 1971, Nagykőrös)
Dr. Tangl Harald (gipsz portré, 1972, Herceghalom)
Papírrepülő (mészkő, 1973, Budapest)
Sárkánykút (mészkő, 1973, Orfű)
Fekvő nők (mészkő, 1974, Miskolc)
Pelikán (mészkő, 1974, Kecskemét)
Radnóti (bronz, 1974, Jánoshalma)
Vécsey Károly (fa portrédombormű, 1974, Solt)
Thury György (mészkő, 1975, Tata)
Dr. Mészöly Gyula-síremlék (vörösréz, 1975, Kecskemét)
Kodály Zoltán (bronz, architektúra, 1975, Kecskemét [Kerényi Józseffel, Fekete Tamással])
Agitátor (körtefa portré, 1975, Budapest)
Ady: A halottak élén (mészkő, vas, 1976, Tatabánya)
Fő tér (bazalt utcajelző tábla, 1976, Budapest)
Országház utca (Falon átrepülő apáca) (festett mészkő, 1976, Budapest)
Komjádi Béla (bronz portré, 1976, Budapest)
Ady-oltár (gipsz, 1977, Budapest)
Ülő nő (mészkő, 1977, Pásztó)
Ady Endre (carrarai márvány, 1977, Pécs)
Ady Endre (mészkő, bronz, 1977, Debrecen,)
II. Rákóczi Ferenc (bronz, kő, 1979, Mezőtúr)
Radnóti (gránit, 1980, Győr-Abda [Kerényi Józseffel])
József Attila-oltár (festett gipsz, 1982, Komló)
József Attila-emlékmű (süttői mészkő, 1983, Mezőhegyes)
Szent Sír (gipsz, 1984, Győr)
Kanyó Zoltán-síremlék (mészkő, 1985, Szeged)
Szabadságoszlop (mészkő, 1985, Zsámbék)
Gerelyes Endre (terrakotta portré, 1986, Salgótarján)
Földműves emlékmű (mészkő, 1986, Ópusztaszer)
Dr. Szentmihályi Sándor (gipsz portré, 1986, Gödöllő)
Molnár Csilla-síremlék (1986, Kaposvár)
Kilus kút (mészkő, 1986, Budapest)
Bacchus és a Lady (carrarai márvány, 1986, Budapest)
Szókratész (homokkő, 1987, Zsámbék)
Sandvinnak lovaggá ütése (kő dombormű, 1988, Budapest)
Amerigo Tot-síremlék (mészkő, 1989, Budapest)
Tavaszünnep, Vénusz diadalmenete (kő dombormű-rekonstrukció, 1989, Budapest)
Archimedes és az ifjú (gipsz, 1989, Budapest)
Derkovits Gyula (bronz, 1989, Kazincbarcika)
Rózsa (bronz, 1990, Budapest [Lakner Lászlóval])
Mátyás-emlékmű (mészkő, bronz, 1990, Székesfehérvár.)
Radnóti (bronz portré, 1990, Kiskunhalas)
Szókratész (mészkő, 1991, Canberra [AUS])
Latinovits Zoltán (bronz, 1991, Balatonszemes)
II. világháborús emlékmű (süttői mészkő, 1991, Gárdony)
Gróf Széchenyi István (bolgár mészkő, 1994, Miskolc)
A II. világháború áldozatainak emlékműve (bronz, 1997, Vác)
'56-os emlékmű (mészkő, 1997, Szeged)
Antall József-síremlék (kő, 1999, Budapest)
(Kopócsy Anna)
