Kaáli Nagy Zsombor - KaaliFa
Marosvásárhelyen, Erdélyben születtem 1974-ben. A Janus Pannonius Tudományegyetemen, Pécsett végeztem rajz-vizuális szakos tanárként, és művelődésszervezőként 2000-ben. Kiállításaim voltak a Közelítés Egyesület Galériában, Pécsett, a Művelődési Házban (volt Zsinagóga) Zalaegerszegen és a Norgaards Hojskolen Bjerringbroban, Dániában.
Szakmai tevékenységem rövidsége köszönhető annak, hogy viszonylag hamar, 2000 tavaszára családos emberré váltam és innentől kezdve a kenyérkeresés és a gyereknevelés meghatározóbbá vált az alkotói tevékenységnél. Mivel párommal 2011-re a negyedik gyerekünknek is életet adtunk, életünk ezen esztendői folyamatos családi feladatgyakorlással teltek, egészen 2012-ig. Ekkor egy, évek óta érlelődő belső döntésem eredményeképpen megszületett az első fatáblám. Az út elkezdődött, Évek kellettek egy olyan folyamathoz, aminek pillanatnyi eredménye itt látható.
Tábláimmal, képeimmel régi - de hitem szerint örökkévaló - érzéseket, gondolatokat, történeteket akarok elmondani a mának. Rájöttem, hogy titkon egyfajta regösnek szegődtem. Ősi értékek érdekeltek mindig is. Elmúlt időkről szerettem olvasni, gondolkodni, a történet érdekelt, ami az életről szól – múlt-jelen-jövő határain innen és túl.
Számomra ez az érdemes alkotás szándéka, célja, és lényege. Erre törekszem én is...
Az életről. Mottó: Minden egy...Ebből az egyből indul ki körkörösen, térszerűen az élet...Először a négy elem, kettő férfi erő - tűz, levegő, kettő női erő - víz, föld, két nap, két hold. A négy égtáj, a négy évszak. A maggal együtt alkotják az öt elemet az élet, a világegyetem alapját. A sugarak jelenléte a tér kiáradása a következő szint, a formával rendelkező világrész felé. Ezen a szinten két forma váltogatja egymást az igen és a nem világa, a fizikai valóság kettőssége. Szög és ív, éles és finom egyre szélesebb körökben gyűrűzik egyre távolabb a magtól de ez csak a tér illúziója, valójában minden összefügg az eggyel, a maggal...az ősi ténnyel Istennel, mely magad vagy. Keleten a mandala, nyugaton a rózsaablak mesél erről az élettörvényről..Légy egy, légy magad....
A hitről. A sámán nem vallást, és nem egyházat jelképez. Hitet hordoz...szellemiséget, mely az életről, a világ dolgairól, törvényeiről, Istenről jelent tudást, tapasztalatot. Mindenkinek lehet hite, mert van tudása, tapasztalata. Ez - a sámán feje fölött lévő - energia, amit azonban nem mindegy, hogy hogyan és mire használunk. Hittel építhetünk és rombolhatunk is... A hithez kell a szeretet és igazság. A szeretet jelképe a nő, az igazságé a férfi, a sámán feje mellett jobbról és balról. A szem csukva, mert mindezek valójában bennünk vannak és nem a külvilágban, csak belülről kiindulva megélhetők és nem fordítva. Az agancs és a sárkányfejű bot az ég és föld kapcsolódása, ahol a sárkány az összekötő, a mindenkori tudás hordozója és őrzője, melyet jelképesen aranynak is szoktak mondani és félre is értik rendesen...Az igazi kincs a beavatott szintű tudás, a sámáni tapasztalat, vagyis a megpróbált hit ereje...Mindenki erre igyekszik, legfeljebb nem tud róla és nem a legegyenesebb úton. Ez az egyetlen vallás, maga az élet egyháza, az arany, melyet senki sem vehet el, de mindenki birtokolhat.
A férfiről és a nőről. A fizikai valóságban, kettősségben élünk. Minden körülöttünk élőben ott van az élet energiájának két olyan formája, amit jobb híján női és férfi erőnek nevezhetünk. Ez a két minőség megtalálható külön-külön és egyszerre is mindenkiben. Külső-belső egyensúly...jó esetben. A táblák erről az egyensúlyról mesélnek. A férfi minőség a baloldali, tüzes, levegős, korlátlanul áramló állapot. Az áramlás közepe megint az öt elem köre, körülötte - a hat kis kör - a hatalom, az igazságot teremtés jelképei. A kör közepe egyben az életadó magot is tartalmazza, amelyre egyedül csak a férfi képes. A férfi energia ezekhez kapcsolódik. A női minőség a jobb oldali, földes, vizes, a gyökerektől a csillagokig tartó tér állapot, a formák tartó tulajdonságú ereje. Középen a kinyíló lélek a születő élet, melynek teret adására egyedül csak a nő képes. A női energia ezekhez kapcsolódik.
E nélkül a kettősségben megnyilvánuló egység nélkül nincsen teremtés, nincsen élet, nincs egyensúly a földi világban. Ezért van nő és férfi, és ezért fontos, hogy tudjuk magunkat elhelyezni ezekben a minőségekben nemcsak kívül, de belül is.
A családról. A család eszméje számomra minden esetben egy férfi és egy nő egységéből fakadó, gyerekeket nevelő közösséget jelent. Akár a természet egyensúlyából, akár a teremtettség eszméjéből indulok ki, az életteremtéshez általános esetben kell egy férfi energia és kell egy női energia.
A táblán felül van a férfi, alul a nő. Egy család akárhogy is nézem, számomra ezt a jelképes rendezettséget jelenti, mármint, ha egy fával hasonlítom össze, akkor a férfi minden esetben a korona, a nő a gyökér rész. A nő ad alapot, enélkül nincs semmi. Gyökerek nélkül nincs élet, sem egyénileg, sem közösségileg. A női energia a megtartó, befogadó, lelki szilárdságot adó erő...A férfi a kibontakozás, a kreatív teremtés, a szerkezeti szilárdság formaadó ereje...A férfi ad rendezettséget. Mindkettőjük mellett balról és jobbról ott van a már említett, bennük lévő férfi és nő energia. Ha belehelyezzük magunkat a képbe, akkor a női erő mindig bal, a férfi erő mindig jobb oldalt jelent, ez igaz az emberi testre is.
Kettejük között, mint a fán a gyökér és a korona között a törzs és az abból eredő ágak, a gyerekek találhatók. A gyerek köti össze a két felett egésszé. A család nem páros, hanem hármas egység...
A sorsról. Az élet nagy tanítómesterét szeretném szólítani... ez számomra a sors. Van aki szerint van, van aki szerint nincs. Az emberi lét egyik meghatározó alapdilemmája. Véletlen, vagy sorsszerű? Az én álláspontom, hogy az élet rendezett, törvényszerű, értelmes ok-okozati jelenség. Ezt a gondolatot tükrözik ezek az alkotások. A spirál számomra a sorsunk, vagy karmánk jelképe. Hiszem, hogy az életünk egy folyamat, egy folyamatos jelenség, melynek valójában nincsen vége és nincsen eleje, legalábbis a mi - 3Ds - érzékelési szintünkön. Látszólag születünk és halunk, de ez csak a szilárd testi valónkat jelentő esemény. Ha körül nézünk az élet világában mindenben felfedezhető az élet folyamatos áramlása. A természet mindig megnyilvánuló megújulása, az elemek - levegő, víz, föld, tűz - közötti újabb és újabb körforgása azt mutatja, hogy az egyes testeken felül van egy energia, ami átfogó erőként köti össze a létezés legkülönfélébb formáit. Ez az erő mindig ugyanazt az utat járja be, megnyilvánul, kibontakozik, kiteljesedik és megszűnik...aztán újból. Ezt a folyamatot nem lehet másképpen leírni, mint egy körformát. A nagy misztikus szimbólum, emberi kultúránk alapja. A kör azonban bezárul...nem nyílik újra, csak egy véges szakaszt ábrázol. Az újból és újból kinyíló kör - a spirál, mely kifejezi azt a folyamatot, ami a folyamatosan megújuló élet. A közép mindig a kiindulópont, a mag melyből minden sarjad. A vászon csak két dimenziós, de a képzelet háromra bővíti a látványt, a spirál valóban egy térjelenség, a DNS, a csigavonal és a világegyetem egysége van benne...az élet is ezt az utat járja be újból és újból.
áldás
