2019.01.27.

A Párterápia házaspárjának életéből már rég eltűnt az első évek izgalma. Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő.

A kívülálló segít! Főleg, ha idegen, hát még ha pszichiáter! Ha vendéget fogadunk, sokszor kényszerítjük ítélőbírói szerepbe,  ha tudatos européerek vagyunk,  pénzt áldozunk terapeutára.  Daniel Glattauer ügyesen kanyarítja a a cselekmény útvesztőit, a kétórás békítő akciót kiélezett dialógusok, váratlan fordulatok élénkítik.

A feleség az agresszívebb,  ő van beszorítva a háztartás, a gyereknevelés problémáiba, miközben azért mégiscsak történész...  Balla Eszter eleinte csak támad, a harsány összecsapásokban jeleskedik, később kedvesebb arcát is felvillantja, bár szeretni azért elég nehéz lehet.  Debreczeny Csaba  tervrajzaiba pistult, egyoldalúan csak a munkának élő,  régies férfiideál, mindent tud, mindent akar, semmit sem ért.

A feleket  Mészáros Máté  sok vihart látott pszichiátere noszogatja  idétlennek tűnő, néha mégis hatásos trükkökkel. Talán a pszichodráma szerepcserés módszere az egyetlen valós, ám a kisded játékokat csak-csak elfogadjuk, miközben egy pillanatig sem hisszük, hogy a végére megoldás születik. 

A zene borzalmas,  Znamenák István rendezése mesteri. Rafináltan adagolt tempóváltások, csattanó poén-halmaz, a képeket találékonyan taglaló kávéautomata pöfögő közreműködésével.  Nem maradnak el a meglepetések sem,  ahogy az egy mívesen alkotott bulvárdarabtól joggal elvárható. Télen-nyáron pompás szórakozás, ám személyes életünkre nézvést komoly tanulságot is hordoz. Kerüljük a balta és a konyhakés használatát, keressük inkább a mindenható pszichibácsikat, néniket.  A csúcsformában komédiázó Mészáros Máté  úgyis szabadúszó, részemről legközelebb csak őt választom!

Forrás: Fehér Elephánt