A Párterápia házaspárjának életéből már rég eltűnt az első évek izgalma. Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő.
A kívülálló segít! Főleg, ha idegen, hát még ha pszichiáter! Ha vendéget fogadunk, sokszor kényszerítjük ítélőbírói szerepbe, ha tudatos européerek vagyunk, pénzt áldozunk terapeutára. Daniel Glattauer ügyesen kanyarítja a a cselekmény útvesztőit, a kétórás békítő akciót kiélezett dialógusok, váratlan fordulatok élénkítik.
A feleség az agresszívebb, ő van beszorítva a háztartás, a gyereknevelés problémáiba, miközben azért mégiscsak történész... Balla Eszter eleinte csak támad, a harsány összecsapásokban jeleskedik, később kedvesebb arcát is felvillantja, bár szeretni azért elég nehéz lehet. Debreczeny Csaba tervrajzaiba pistult, egyoldalúan csak a munkának élő, régies férfiideál, mindent tud, mindent akar, semmit sem ért.
A feleket Mészáros Máté sok vihart látott pszichiátere noszogatja idétlennek tűnő, néha mégis hatásos trükkökkel. Talán a pszichodráma szerepcserés módszere az egyetlen valós, ám a kisded játékokat csak-csak elfogadjuk, miközben egy pillanatig sem hisszük, hogy a végére megoldás születik.
A zene borzalmas, Znamenák István rendezése mesteri. Rafináltan adagolt tempóváltások, csattanó poén-halmaz, a képeket találékonyan taglaló kávéautomata pöfögő közreműködésével. Nem maradnak el a meglepetések sem, ahogy az egy mívesen alkotott bulvárdarabtól joggal elvárható. Télen-nyáron pompás szórakozás, ám személyes életünkre nézvést komoly tanulságot is hordoz. Kerüljük a balta és a konyhakés használatát, keressük inkább a mindenható pszichibácsikat, néniket. A csúcsformában komédiázó Mészáros Máté úgyis szabadúszó, részemről legközelebb csak őt választom!
Forrás: Fehér Elephánt
